Szalai Zsolt
Lélektánc
(elbeszélés-gyűjtemény)
- részletek -
renaissance 2002.
Angyalnak,
anyunak, apunak,
testvérnek
Megszülettem, örültek. Beszéltem, nevettek. Jártam és elestem, felsegítettek.
Tanultam, oktattak. Szerelmes lettem, óvtak. Csókoltam, csókoltak. Szerettem, szerettek.
Most már csak egy valami hiányzik:
Írtam, olvastak.
Talán tizenkilenc is elmúlhattam, mikor rájöttem, hogy az egyik legnagyobb varázserővel rendelkező dolog a szó. Olyan ereje van, hogy akár egyik percről a másikra ront el, vagy tesz széppé egy pillanatot. Ahogy megnevettet, úgy akár megsirattathat is, vagy, ahogy mesél, úgy hallgathat is.
Gyermekkoromban imádtam az izgalmas történeteket. A hősöket, a kalandokat. Elhatároztam, hogy én is ilyeneket fogok írni. Hősöket formálok meg, lerakom őket a vér- és katasztrófatenger partjára, hogy aztán kalandjaik sorozatából nagyszerű meséket gyúrjak össze. Jelenből és múltból teremtek vastag, többkötetnyi misztikumot, olvasók százainak-ezreinek rágatom le a körmét, szárítom ki a torkát. Aztán…
Egy vonaton utaztam Angyal felé és olvastam. Kosztolányit. Akkoriban ő volt a kedvencem. Épp az egyik állomásra érkeztünk, mikor befejeztem az egyik novellát és miközben egy aprócska könny buggyant ki a szememből, azt vettem észre magamon, hogy nevetek is. Felszabadultan és boldogan. Talán először éreztem, hogy micsoda ajándék embernek lenni. Mindössze három vagy négy oldal szótenger lobbantotta lángra ezt az érzést, amely azóta is tart. Csak három vagy négyoldalnyi szó, mely pont olyan hétköznapiságukban „szenvedő” emberekről beszélt, mint amilyennek én is éreztem és – hiúság ide vagy oda – tiszteltem magam.
Ráébredtem, hogy vagy nincsenek hősök, vagy mindenki az; és hogy butaság is hősöket gyártani, mert unalmasak. Nincs az a vér- és szerelemtenger, nincs az a kalandsorozat, amely egy idő után ne lenne egyhangú vagy álmosító. Ráébresztik az olvasót, a nézőt, hogy akivel mindennap történik valami, amint kilép az ajtón, akinek száz barátja van, s minden ujjára akad szeretője, az nem is evilági ember.
Az igazi történet, az igazi mese, akár valódi, akár a fantázia szüleménye, emberekről szól; szavakkal. Olyan szavakkal, amit két-három évesen megtanultunk kimondani, s olyan szavakkal, amit hat-hét évesen megtanultunk elolvasni és leírni. Hiába telt el jó pár év, hiába tanítottak még ezer dologra, nekem még ma is ez a legnagyobb tudásom. Ebből „élek”…
Ezekkel a szavakkal mondom el az egyetlen társamnak, hogy mennyire szeretem, ezekkel a szavakkal nevelem majd fel gyermekeimet, s ezekből a szavakból születnek gondolatok és érzések, amelyekből az ezekkel a szavakkal leírt történeteim táplálkoznak.
Egyszerű tehát: én írtam, olvassanak!
Minden értelem, ami szolgálja birtokosát,
Tovább él, mint maga az ember.
Mert ahogy a tudás Örök,
Úgy te vagy én nem.
Ha van oka, hogy miért adom oda a titkaim,
Ez az.
Partneroldalak: Domain regisztráció tár és szerverszolgáltatások: domain domainnév tárhely e-mail, imap, pop3 www.webtar.hu www.micropay.hu www.ingyenweb.hu www.videok.hu www.antikvárium.hu www.ftpdir.hu www.fotók.hu www.randi.hu www.licit.hu www.napivicc.hu www.gyertyalang.hu www.helyesírás.hu Domain regisztráció